Határtalanul! 2024

Határtalanul! 2024

A Hatvani Szent István Sportiskolai Általános Iskola 37 diákja 4 kísérő pedagógussal Szlovéniába és Horvátországba utazott a Határtalanul! program keretében. 2024. május 27-től 5 nap alatt feledhetetlen élményekben volt részünk.

Utazásunk első állomása Lendva volt, ahol megnéztük a Makovetz Imre tervezte kultúrpalotát. Megtudtuk, hogy az általános iskolában szlovénul és magyarul tanulnak egyszerre, és a diákok a tanulmányaik végén 5 nyelven beszélnek. A Bánffy-Esterházy kastély után a Szentháromság kápolnában Hadik Mihály múmiáját nézhettük meg üvegkoporsóban.

Másnap Lendvavásárhelyen felkerestük Dobronoki György házát, és ellátogattunk a Hancsik tanyára. Nagyon különleges programon vettünk részt. Megkóstoltuk frissen sült kenyérrel a vágott zsírt, tökmagolajat, főtt- és nyers fürjtojást ettünk, aminek gyógyhatása van a tapasztalatok szerint. Bográcsot ettünk: nálunk az edényt nevezik bográcsnak, náluk a benne főtt ételt, amely marha- és sertéshúsból készül. A Bakonaki-tó partján töltöttük fel magunkat energiával, majd a magyar-szlovén-osztrák hármashatáron felidéztük a Trianonban aláírt békeszerződést, és az emlékműnél elhelyeztük koszorúnkat.

A fiumei kikötőben hatalmas hajókat láttunk. Délután a Krk sziget mellett majdnem 2 órát hajókáztunk: élveztük a napsütést, a tenger sós illatát; a víz kéksége, tisztasága mindenkit elkápráztatott. A svédasztalos vacsora után még kihasználtuk a jó időt, és úszkáltunk, játszottunk a tengerben. Láttunk rákot, tengeri uborkát és tengeri csillagot is. Csodálatos látvány volt fürdőzés közben a naplemente látványa.

Csütörtökön Opatija (Abbázia) tengerpartján sétálhattunk, és megtudtuk, hogy az egykori magyar arisztokráciának ez volt a közkedvelt nyaralóhelye. Gyönyörű épületeket láttunk, de már mindenki azt várta, hogy újra fürödhessünk a tengerben. Szerencsénk volt, mert az önfeledt úszkálás, ugrálás, játszadozás után hatalmas vihar űzött be minket a szobáinkba, így előbb nyugovóra tért mindenki, hiszen másnap reggel korán kellett indulni, hosszú út várt ránk.

Csáktornyán álltunk meg hazafelé, a Zrínyiek sasfészkénél. A vár körül sétáltunk, és megkoszorúztuk Zrínyi Miklós szobrát. Elbúcsúztunk Hunortól, az idegenvezetőnktől, akinek a közreműködésével sok új ismeretet szereztünk; és megköszöntük Zolinak, a buszsofőrnek, hogy egész úton vigyázott ránk, biztonságban hazahozott minket.

Írta: Pusztai Mónika igazgatóhelyettes