Előkészítő óra: 2025. május 30.
Történelem, kultúra, összetartozás – útravaló a Határtalanul! programhoz
A Határtalanul! program keretében szervezett tanulmányi kirándulásunkat megelőzően 2025. március 21-én előkészítő programon vettünk részt a budapesti Magyarság Házában. A látogatás során fényképek segítségével ismerkedtünk meg a külhoni magyarság történetével, kulturális örökségével és jelenkori helyzetével. A kiállításon képet kaptunk arról, hogyan élnek a magyar közösségek a határon túl, különös tekintettel Szlovéniára és Horvátországra, ahová az utazásunk is irányult.
Az előkészítés részeként május 30-án ünnepeltük meg iskolánkban a Nemzeti Összetartozás Napját, hogy a 7. évfolyam tanulói is részt vehessenek a megemlékezésen. A megható műsort követően a könyvtárban Balogh Zoltán tanár úr tartotta meg az előkészítő órát, amely során részletesen ismertette a tanulmányi kirándulás programját, valamint a célországok – Szlovénia, Horvátország és Szerbia – magyarságának történetét és etnikai összetételét. Tanár úr előadásából az alábbiakat tudhattuk meg a 3 országgal kapcsolatban:
Szlovénia területén a magyar kisebbség főként a Muravidéken él, a magyar határhoz közeli településeken, mint például Lendva és Dobronak. A térség 1920-ig a történelmi Magyarország része volt, majd a trianoni békeszerződés után került Jugoszláviához, később Szlovéniához. A szlovéniai magyarság hivatalosan elismert nemzeti közösség, saját iskolákkal, kulturális intézményekkel és kétnyelvű közigazgatással rendelkezik.
Horvátországban a magyar kisebbség elsősorban a Drávaszögben (Baranyában) és Szlavóniában él. A horvátországi magyarok története szintén a történelmi Magyarország idejére nyúlik vissza. A trianoni döntés után kerültek kisebbségi helyzetbe. Ma a horvát állam hivatalosan elismeri a magyar közösséget, amelynek saját oktatási és kulturális intézményei vannak, például Eszéken és Kopácson.
Szerbiában, különösen a Vajdaságban él jelentős számú magyar közösség, főként Szabadka, Zenta, Topolya és Magyarkanizsa környékén. A vajdasági magyarság a legnagyobb létszámú magyar közösség a határon túl. A térség szintén a történelmi Magyarország része volt, és a trianoni békeszerződés után került Jugoszláviához. A szerbiai magyaroknak saját pártjuk, iskoláik, médiájuk és kulturális szervezeteik vannak, és autonómiatörekvéseik is ismertek.
Mindhárom országban a magyar közösségek fontos szerepet játszanak a helyi kulturális sokszínűség megőrzésében Az óra során szó esett a toleráns és együttműködő viselkedés szabályairól, valamint a buszos utazás etikai kódexéről is. A tanár úr a Határtalanul! Barangoló digitális tartalomtár segítségével felidézte úticéljainkat, amelyek segítettek jobban megérteni a kirándulás célját és jelentőségét. Ismerős feladatokkal is találkoztunk, ugyanis iskolánk részt vett az Okos Doboz által márciusban meghirdetett Utazd körbe a Kárpát-medencét! vetélkedőn, melyet meg is nyertünk. Az előkészítő óra nemcsak hasznos információkkal látott el bennünket, hanem ráhangolt az előttünk álló élményekre is.
Utazás: 2025. június 2-7.
1. nap: 2025. június 2.
2025. június 2-án izgatottan indultunk útnak a Határtalanul! program keretében szervezett tanulmányi kirándulásunkra. Első állomásunk Lendva volt, ahol megismerkedtünk a város magyar kulturális örökségével. Elsőként megcsodáltuk a Makovecz Imre által tervezett kultúrpalotát, amely különleges, organikus stílusával lenyűgözött bennünket.
Ezután ellátogattunk a Bánffy–Esterházy várkastélyba, ahol egy rövid ismertető kisfilmet néztünk meg a kastély történetéről és jelentőségéről. A kastélyban megtekintettük Zala György emlékszobáját, aki a Hősök terén álló Millenniumi emlékmű szobrásza volt. Emellett több érdekes kiállítást is láttunk: egy Salvador Dalí műveiből összeállított tárlatot, valamint helytörténeti és néprajzi kiállításokat, amelyek bemutatták Lendva múltját és a régió kulturális sokszínűségét.
A program következő állomása a Szentháromság kápolna volt, ahol a Hadik család történetét hallgattuk meg, majd megtekintettük Hadik Mihály üvegkoporsóban nyugvó múmiáját, ami különleges élményt nyújtott. A délután folyamán felmentünk a Lendva Vinarium kilátótoronyba, amely 53 méter magas, és négy ország – Magyarország, Szlovénia, Horvátország és Ausztria – tájaira nyújt lenyűgöző kilátást. A toronyban interaktív kiállítások és helyi borok bemutatója is elérhető volt, így kulturális és gasztronómiai élményekkel is gazdagodtunk. A nap végén Lentibe utaztunk, ahol a Silvanus Panzióban szálltunk meg. A szállás kényelmes volt, a vacsora pedig finom és bőséges. A nap során sok új ismerettel gazdagodtunk, és izgatottan vártuk a kirándulás további programjait.
2. nap: 2025. június 3.
A kirándulás második napján Lendvavásárhelyre (Dobronakra) látogattunk. Elsőként felkerestük a Dobronoki György-házat, amelyet a falu híres szülöttéről, Dobronoki Györgyről, a jezsuita tanárról és a nagyszombati egyetem első rektoráról neveztek el. Az épületben megismerkedtünk életútjával és a helyi közösség történetével is. A látogatás különlegessége volt, hogy kézműves foglalkozásokat is bemutattak számunkra, megismerhettük a helyi népi mesterségek alapjait. A házhoz tartozó pajtában régi használati tárgyakat, mezőgazdasági eszközöket is megtekinthettünk, amelyek a múlt század vidéki életét idézték meg számunkra.
Ezután ellátogattunk a dobronaki 2. számú Kétnyelvű Általános Iskolába, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket. Az iskola különlegessége, hogy magyar és szlovén nyelven is folyik az oktatás, így a diákok kétnyelvű környezetben tanulhatnak. Az intézményben jelenleg 87 tanuló tanul, akiket 28 pedagógus nevel és oktat. Megismerkedtünk az iskola működésével, bepillantást nyertünk az iskola épületébe, megcsodáltuk a tornatermüket. Lehetőségünk volt az igazgatónővel és egy magyar szakos tanárral beszélgetni, ami különösen emlékezetes élmény volt számunkra.
A nap második felében az aktív kikapcsolódásé volt a főszerep. Az Energiaparkban tartottunk egy kellemes pikniket, ahol lehetőségünk volt kipihenni magunkat és feltöltődni az ott található energiapontoknál. Innen túrázni indultunk a magyar–szlovén–osztrák hármashatárhoz, amely különleges földrajzi és szimbolikus jelentőséggel bír. A határkőnél három ország találkozik, és egy emlékhely is található itt, amely az összetartozást és a határokon átívelő barátságot jelképezi. A helyszínen emlékműsort tartottunk, majd elhelyeztük koszorúnkat az emlékhelyen, tisztelegve a térség történelme és a nemzetek közötti együttműködés előtt.
A nap végén visszatértünk Lentibe, ahol a finom vacsora után még sokáig beszélgettünk, felidéztük a nap történéseit.
3. nap: 2025. június 4.
A kirándulás harmadik napján utunk a szlovéniai Hancsik-tanyára vezetett, ahol egy igazán különleges és autentikus élményben volt részünk. A tanya egy hagyományos muravidéki gazdaság, fürjek tenyésztésével foglalkoznak, tököt termesztenek, melyből tökmagolajat sajtolnak ki, és saját készítésű lekvárjaik is vannak. Szomjunkat saját készítésű bodzaszörpjükkel csillapítottuk. A gazdaságban nemcsak a termelés, hanem a hagyományőrzés is fontos szerepet kap, így betekintést nyerhettünk a muravidéki vidéki élet mindennapjaiba.
A program során közösen készítettünk muravidéki perecet, amelyet kemencében sütöttek ki, és útravalóként magunkkal is vihettünk. A kézműves foglalkozás során nemcsak a pereckészítés technikáját sajátíthattuk el, hanem megismerhettük a helyi gasztronómiai hagyományokat is. Az ebéd igazi muravidéki különlegességekből állt: megkóstoltuk a vágott zsírt, a tökmagolajat, valamint főtt és nyers fürjtojást is, mely gyógyhatású. A főétel a bogrács volt – míg nálunk az edényt nevezik így, Muravidéken a benne főtt ételt hívják bográcsnak –, amely marha- és sertéshúsból készült, gazdag fűszerezéssel. A vendéglátás szívélyes volt, a hangulat pedig családias és barátságos. A délutáni órákban Horvátország felé vettük az irányt, és megérkeztünk Kraljevicába, ahol a szállásunk közvetlenül a tengerparton helyezkedett el. A vacsora előtt még lehetőségünk nyílt egy rövid tengeri fürdőzésre is. A kristálytiszta vízben apró halakat, tengeri csillagokat, rákokat és csigákat is megfigyelhettünk, ami sokunk számára különleges élményt jelentett, hiszen sokan most látták először a tengert ilyen közelről. A gyerekeknek megdöbbentő volt, hogy tényleg sós a tenger! A napot egy elemlámpás éjszakai túrával zártuk a tengerparton, ahol a sötétben hallgatva a hullámok morajlását és a kabócák ciripelését, felejthetetlen hangulatban búcsúztattuk a napot.
4. nap: 2025. június 5.
Az ínycsiklandó ételekből álló svédasztalos reggeli elfogyasztása után autóbusszal keltünk útra Fiuméba vagy hivatalos nevén Rijekába, Horvátország fő kikötő városába.
Fiume az Adriai- tengerhez tartozó Kvarner-öböl partján fekszik. Városnézésünket a város fölé magasodó 138 méter magas hegyen álló Boldogasszony bazilikában, majd a Trsat erődnél kezdtük. A várat a Frangepán család építette a 13. században. Az évszázadok során számos tulajdonosa volt. Napjainkban az emberek kedvenc találkozó helye, kiállításoknak, kulturális eseményeknek, esküvőknek ad otthont. A vár felderítése után letekintve csodálatos panoráma tárult elénk a kikötővel, mely következő úticélunk volt. Elindultunk lefelé az 561 lépcsőfokot követve, melyeket impozáns, ódon épületek, illatos virágos balkonok, árnyas fák szegélyeztek.
Útközben megtekintettük a Horvát Nemzeti Színház épületének homlokzatát, majd a híres termelői és halpiacra látogattunk el. Vásároltunk friss gyümölcsöket, olívaolajat. A halpiac különösen érdekes volt: a tenger gyümölcsei, frissen kifogott halak és kagylók látványa igazi mediterrán hangulatot árasztott. A piac nyüzsgése és illatai különleges élményt nyújtottak, és bepillantást engedtek a helyiek mindennapi életébe. A piacról a kikötő felé sétáltunk, miközben felfedeztük a magyar feliratokat a régi Skull Mátyás vasöntödéjében gyártott kikötői vasbakokon. Megtekintettük a Mária Terézia mólót, mely hullámtörő gátnak lett építve 1888-ban. A tengernek és a kikötőnek egy időre búcsút intve elindultunk, hogy felfedezzük a régi Andrássy út és a Korzó gyönyörű, régi épületeit, köztük az Óratoronnyal. Rijekai kirándulásunk is itt fejeződött be. Rövid buszos utazás után megérkeztünk Opatijába vagy Abbáziába. Sétánk elején megtekintettük a Bellevue szálloda falán elhelyezett emléktáblát, mely Markusovszky Lajos magyar orvos és akadémikusnak állít emléket. Majd a Lungomare parti sétány patinás épületei mellett haladtunk el. Kicsit megpihentünk az Abbázia jelképét jelentő ’Leány sirállyal’ szobornál, mely a partmenti sziklán áll. A szállásra való visszatérésünk előtt a buszsofőr kedvességből átvitt bennünket a Krk szigetre, mely szállásunk mellett található. A szigetről felfedezhettünk apró öblöket, festői partokat. Miután visszaértünk a szállásra ismét lehetőségünk volt megmártózni a tengerben. Boldogan vetettük magunkat a vízbe. Vacsora után rövid esti sétát tettünk a parton, megcsodálva az öböl esti fényeit. A mozgalmas, látnivalókkal, élményekkel teli nap után fáradtan tértünk nyugovóra.
5. nap: 2025. június 6.
Utazásunk ötödik napján reggeli után búcsút intettünk a tengernek és elindultunk Eszék felé. Útközben először Szentlászló településen álltunk meg, ahol meglátogattuk az emlékhelyet, melyet az 1991-ben elhunyt magyar és horvát védők tiszteletére állítottak. Az emlékművön ezt olvashattuk: „Éltek, élni akartak és élni fognak emlékezetünkben örökké …”. A következő település Kórógy volt, ahol a honvédő háború áldozatainak tiszteletére felállított emlékműnél tartottunk egy rövid megemlékezést.
Rövid utazás után megérkeztünk Horvátország negyedik legnagyobb városába, Eszékre. Ellátogattunk a város főterére, ahonnan megcsodálhattuk a régi épületeket, majd a Dráva folyó partján folytattuk sétánkat az eszéki vár felé. A vár központi terén, a Szentháromság téren időztünk egy kicsit, majd ismét buszra szálltunk és elindultunk utolsó szállásunk felé Csúzára. A Piros csizma étteremben és fogadóban szálltunk meg. A szobák elfoglalása után megvacsoráztunk, majd lehetőség adódott beszélgetésre, játékra a fogadó központi udvarán. Késő este tértünk csak nyugovóra, tudván, ez az utolsó együtt töltött este horvátországi utazásunk során.
6. nap: 2025. június 7.
Elérkezett a Határtalanul utazásunk utolsó napja. Reggeli után bepakoltuk bőröndjeinket az autóbuszba és izgatottan szálltunk fel. Tudtuk, hogy át kell kelnünk a horvát-szerb határon, mely okmányaink ellenőrzésével jár. A vártnál rövidebb idő alatt szerencsésen átjutottunk Szerbiába, ahol Szabadka felé vettük az irányt.
Szabadka a Vajdaság második legnépesebb városa. Legszebb épülete a szecessziós stílusban épült Városháza, mely Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek tervei alapján készült. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy megcsodálhattuk ezt a gyönyörű, impozáns épületet belülről is. Az épület előtt lévő hangulatos Zsolnay kerámiával burkolt szökőkútnál megpihenve fogyasztottuk el ebédünket. A rövid pihenő után elhelyeztük koszorúnkat Hunyadi Mátyás szobra előtt, amely a róla elnevezett utcában áll. Az emlékmű arra is emlékeztet bennünket, hogy Szabadka történelme szorosan kötődik Mátyáshoz és a Hunyadi családhoz. Szabadkai várásnézésünk végén a várost elhagyva elindultunk Magyarország irányába. Utazásunk vége felé közeledve köszönetet mondtunk idegenvezetőnknek a tömérdek érdekes információért, melyet megosztott velünk az együtt töltött hat napban. Az esti órákban vegyes érzelmekkel tértünk haza. Boldogok voltunk, hogy ismét szeretteink körében lehettünk. Ugyanakkor vágyakozva gondoltunk a magunk mögött hagyott Szlovéniára, Horvátországra és Szerbiára. Az ott élő emberekre, akik hűen őrzik magyarságukat, ápolják a magyar hagyományokat. A vendégszeretetükre, a jó szóra, mellyel fogadtak, s elbocsájtottak bennünket.
Értékelő óra: 2025. június 17.
Többek lettünk – Értékelő óra a külhoni magyarság nyomában
A Határtalanul! program keretében megvalósult tanulmányi kirándulásunkat követően értékelő órát tartottunk 2025. június 17-én, amely során közösen tekintettük át az utazás során szerzett élményeket, tapasztalatokat és ismereteket. A gyerekek élményeikről ppt vagy saját készítésű videó segítségével számoltak be. A beszélgetés során külön figyelmet fordítottunk a célországok – Szlovénia, Horvátország és Szerbia – magyarságának helyzetére, történelmi hátterére és jelenkori életére.
A tanulmányi kirándulás során személyesen is megtapasztalhattuk, hogyan élnek a határon túli magyar közösségek. Lendván, Dobronakon, Eszéken és Szabadkán is találkoztunk olyan emberekkel, akik büszkén őrzik magyar identitásukat, nyelvüket és hagyományaikat. A kétnyelvű iskola, kulturális intézmények, emlékhelyek és a vendéglátók elkötelezettsége mind hozzájárult ahhoz, hogy a tanulók mélyebb megértést szerezzenek a külhoni magyarság mindennapjairól.
Az utazás programja gazdag és változatos volt: történelmi helyszíneket, kulturális emlékeket, természeti látnivalókat és helyi közösségeket ismerhettünk meg. A Hancsik-tanyán például nemcsak a muravidéki gazdálkodásról tanultunk, hanem a helyi gasztronómiát is megkóstolhattuk. Fiumében és Szabadkán a magyar múlt nyomait kutattuk, míg a hármashatárnál az összetartozás szimbolikus jelentőségét éltük át.
A diákok visszajelzései alapján a program nemcsak ismeretbővítő, hanem érzelmileg is meghatározó élmény volt. Megerősödött bennük a nemzeti összetartozás érzése, és sokan fogalmazták meg, hogy ez az út segített jobban megérteni a magyarság sokszínűségét és egységét.
Az értékelő óra során összegyűjtöttük a legemlékezetesebb pillanatokat, és közösen megfogalmaztuk, hogy a Határtalanul! program valóban hozzájárult a tanulók történelmi tudásának, kulturális érzékenységének és közösségi élményeinek gazdagításához.
Írta: Pusztai Mónika igazgatóhelyettes