Magyar múlt és magyar jelen Szlovéniában és Horvátországban

Magyar múlt és magyar jelen Szlovéniában és Horvátországban

A Határtalanul! program keretében a Hatvani Szent István Sportiskolai Általános Iskola hetedikes tanulói a sikeres pályázat eredményeként külföldi tanulmányi kiránduláson vehettek részt. 2023. április 24-től 28-ig 42 fő hetedik osztályos diák, 5 fő pedagógus kíséretében, 5 napot tölthetett Szlovéniában és Horvátországban a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővítésének elősegítésére. Idén, már hetedik alkalommal utazhattak szerencsés, diákjaink a projekt keretén belül külhoni magyarlakta területre. Az út során, nagyon sok szép élmény részesei lehettek az utazók.

1. nap

Már hetek óta vártuk az 5 napos határon túli kirándulást, amely során megismerkedtünk a két utódállam, Szlovénia és Horvátország magyar vonatkozású emlékeivel a Muravidéken és a tengermelléken. A magyar emlékhelyek felkutatásával telt el az utazásunk.  Az első napon a kora reggeli esős indulás után hamarosan megérkeztünk Budapestre, ahol az idegenvezetőnk Kulcsár Henrietta csatlakozott hozzánk. Néhány órás utazás után átléptük a magyar határt, és megérkeztünk Lendvára, Szlovéniába. Ismerkedtünk a 820 éves város magyar értékeivel. Lendva, a szlovéniai magyarság szellemi központja. Elsőként megcsodáltuk a világhírű magyar építész Makovecz Imre tervei alapján emelt kultúrpalotát. Az épületben egy kiállítást, valamint a különböző színielőadásoknak, koncerteknek helyet adó színháztermet tekintettük meg. A belváros másik érdekessége, a barokk Szent Katalin plébániatemplom a Szent István szoborral. A templomban Szent Katalin vértanú történetét hallgattuk meg. Ő volt az, aki sok római katonát térített meg a keresztény hitre, de végül kivégezték. A plébániatemplom mellett van a Szent István szobor. Iskolánk névadójáról már sokat tanultunk, itt a feleségéhez, Gizellához köthető mondásokat hallhattunk az idegenvezetőnktől. Felkapaszkodtunk a lendvai szőlőhegyre. Az időjárás kedvezett nekünk. Különös látvány tárult elénk. Három országra, Horvátországra, Szlovéniára és Magyarországra nézhettünk egyszerre. Kellemes tavaszi időben gyönyörködhettünk a távoli, hósipkás hegyek látványában, Horvátország irányában, és az aranylóan sárgálló repceföldekben Magyarország felé. A táj szépsége mindenkit elvarázsolt. A távoli kékellő hegyekkel a háttérben csoportképet is készítettünk. Ezen a környéken található a Szentháromság kápolna, ahol láthattuk Hadik Mihály törökverő hadvezér üvegkoporsóját. A kápolna idegenvezetője elmondta, hogy bár nem volt bebalzsamozva, természetes úton mumifikálódott a törökverő holtteste. Sokan készítettek fotót róla, hisz ilyet még korábban nem láttak. A hosszú nap végén visszamentünk Magyarországra, Bajánsenyére. Ezen a kis településen volt a Határ Csárda Panzió, ahol vacsorával vártak minket. Itt töltöttük az éjszakát és innen folytattuk utunkat a következő napon.

2. nap

A második nap a finom reggeli elfogyasztása után útra keltünk a Lendvához tartozó Göntérházára, a Dobronaki Kétnyelvű Általános Iskolába. Ajándékokkal kedveskedtünk a kisiskolásoknak. Iskolánk címerével ellátott kulcstartókat, kártyanaptárakat, egy kis magyar édességet és Hatvanról ismertetőket adtunk emlékül. Sajnos az ottani diákokkal nem találkoztunk, mert iskolai elfoglaltságuk volt.  Egy ott tanító tanárnő kalauzolt minket, és bemutatta nekünk az iskolájukat. Elmondta, hogy az iskola diákjai a magyaron és a szlovén nyelven kívül, az alsóbb tagozatokon választhatóan, később már kötelezően tanulnak idegen nyelvet, a németet, vagy az angolt. Megtudtuk, hogy az iskola évszaktól függően különböző, izgalmas programokat szervez a tanulóknak. Az iskolában mindössze 89 diák tanul. 20 fő pedagógus dolgozik az intézményben. Az iskolalátogatás után elutaztunk a dobronaki Orchidea Farmra. Itt különleges orchideákat csodálhattunk meg. Beljebb haladva egy beltéri trópusi esőerdőbe csöppentünk, ahol sok, különleges növényt tekinthettünk meg. Innen utunk Lendvára a Bánffy-Esterházy várkastélyba vezetett. Lendva híres szülötte a neves szobrász Zala György, aki a Hősök tere és az aradi Szabadság-szobor alkotója. Megismerkedtünk életútjával és munkásságával. Zala György emlékszobájában az alkotó szobrainak miniatűr másait csodálhattunk meg. Több kiállítást, és néprajzi gyűjteményt is szemügyre vettünk a kastélyban. Dobronak egyik látványossága a Dobronoki György-ház, amelyben helytörténeti és néprajzi gyűjtemény tekinthető meg. Az épületet Dobronoki György jezsuita tanárról, a falu híres szülöttéről, a nagyszombati egyetem első rektoráról nevezték el, aki a 17. században élt itt. A Dobronoki György-ház udvarán alakították ki a Kézművességek Házát, ahol kézműves foglalkozás várt a diákokra. A gyerekek izgalommal fogtak munkához, a beáztatott csuhéból pillangókat készítettek. Az udvaron álló pajta számtalan emléket rejtett, ahol régi földművelési eszközöket figyelhettünk meg. Izgalmas volt felismerni a kukoricamorzsolót, vagy a szecskavágót. Természetesen itt is sem maradt el a csoportkép.  Innen a közeli Energia parkba vezetett az utunk. Kellemes túrát tettünk az erdőben, kipróbáltuk, és élveztük az energiák jótékony hatását. Meglátogattuk a Szent Vid-forrást azért, hogy a medálunkat, amit a parkban vettünk örök energiával ruházzuk fel. A Muravidéken található, közel a magyar-szlovén-osztrák hármashatárhoz a Bakonaki tó. Felkapaszkodtunk a tavat körülvevő gátra, de egy hűs zápor visszaútra kényszerített minket. Egy menedékház alá szaladtunk. Gyorsan elvonultak a felhők, és vidáman sétáltunk egyet a tó partján. Ezzel a második napunk végéhez értünk. Jól esett a finom vacsora a szálláshelyünkön.

3. nap

A harmadik napon a reggeli után, Bajánsenyéről tovább utaztunk autóbusszal Szlovénia fővárosába, Ljubljanába. Megérkezésünk után sétát tettünk a főváros hangulatos utcáin. A főtéren a lenyűgöző épületekkel körülvett téren csoportképet is készítettünk. A magyar történelmi emlékek nyomában túrázva jutottunk fel Ljubljana várába. A vár elhelyezkedése a panoráma miatt is csodálatos. A hósapkás hegyek látványa a távolban gyönyörű volt. Fentről az egész városra ráláttunk. A várban tartották fogva az 1848-1849 évi szabadságharc magyar miniszterelnökét, Gróf Batthyány Lajost a császáriak a kivégzése előtt. Az emlékét őrző magyar nyelvű emléktáblán nemzetiszín szalagos koszorút helyeztünk el. Így róttuk le tiszteletünket a magyar történelem jeles államférfija előtt. Lesétáltunk a várból, és újra buszra szálltunk. Tovább indultunk újabb úticélunk felé a horvátországi Fiumébe, horvátul Rijekába, az egykori, egyik legnagyobb, magyar kikötővárosba. A gyerekeknek nagyon érdekes volt a határon való átkelés, szinte észrevehetetlen, hogy egy másik országba jutottunk. Elfoglaltuk szállásunkat a tengerparthoz közeli szállodában. Mindenki számára érdekes volt, ahogy a tengeren egy hatalmas rakodóhajóra láthattunk a szobák ablakából. Vacsora után a tengerparton tettünk egy nagy sétát, megnéztük a naplementét. Lenyűgöző látványt nyújtott, ahogy a látóhatáron az ég és a víz összeért. Néhányan, felhúzott nadrágszárral megmártóztatták lábukat a hűvös tengerben. Fáradtan, de rengeteg élménnyel tértünk vissza pihenni szálláshelyünkre.

4. nap

A negyedik napon Fiumében ébredtünk az ifjúsági szállásunkon. A reggeli után megkaptuk a hidegcsomagot. Összecsomagoltuk a bőröndjeinket, és levittük a hotel elé. Az utcán vártuk meg a buszunkat. Amíg megérkezett a parkolóból, csodálhattuk az elénk táruló végtelen tenger látványát. Rövid utazás után megérkeztünk Fiume történelmi városrészébe. Látogatást tettünk a Frangepán Márton által építtetett római katolikus Boldogasszony-bazilikában. A Mária búcsújáró kegyhelyként is számon tartott bazilika előtti téren látható II. János Pál pápa szobra. Innen Terszat várába igyekeztünk, ahonnan szemet gyönyörködtető kilátás nyílt a tengerre. A várat a Frangepánok építették a 13. században. A Frangepán család ősi horvát nemesi család, amely a 15. és 17. század között a Zrínyi családdal együtt jelentős szerepet játszott a magyar történelemben. A várban egy nagy ágyúra lettünk figyelmesek. Henrietta, az idegenvezetőnk elmondta, hogy ez egy kívánság ágyú. Ha az utasítások szerint járunk el, kívánságunk teljesülhet. Az egyik kezünkkel megérintettük, felemeltük a jobb lábunkat, becsuktuk a szemünket, és háromszor megdörzsöltük az ágyút, mindenki kívánt valamit, és eldobtuk a tenger felé. Az ágyúra elhelyeztük az iskolánk nevével ellátott nemzeti színű szalagunkat. A várból lefelé a város központjához vezető zarándok lépcsősoron mentünk le. 561 lépcsőfokot számoltunk meg. Utunkat a fiumei kikötő felé folytattuk. Megtudtuk, hogy itt található Horvátország legmozgalmasabb kikötője, ahol 24 órában folynak a munkálatok. Séta közben megkoszorúztuk Baross Gábor egykori közlekedési miniszter emléktábláját. Nevéhez fűződik a rijekai kikötő kiépítése. A fiumei kikötőben magyar feliratú tárgyakat, Skull Mátyás vasöntőjében készült magyar nyelvű kikötői vasbakokat kerestünk. Hatalmas, többszintes katamaránok mellett sétáltunk el. A magyar időkben épült a Kormányzói Palota, a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság épülete, az Adria-palota és az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. székháza is. Fiumében látható az a híd, amely az 1920 és 1924 között fennálló Fiumei Szabadállam határát jelentette a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság felé. A horvátországi magyar közösség tagjai közül mintegy ötszázan élnek Fiumében és környékén. Székházuk épülete szecessziós stílusban épült, az Anna-villa nevet viseli. Tevékenységük lehetővé teszi, hogy még inkább be tudják mutatni identitásunkat és kultúránkat. A Fiumében tett kirándulásunk zárásaként rövid sétát tettünk az egykori magyar kikötőváros történelmi belvárosában. A korzón található Óratorony tetején megpillantottuk a történelmi Magyarország középcímerében is felelhető híres kétfejű fiumei sast. A korzón sétálva csodálhattuk a szép épületeket, és közben lehetőség nyílt szabadprogram keretében szuvenír vásárlására is. Délután érkeztünk Abbáziába, más néven Opatijába.  Lenyűgöző panorámája tette talán annyira közkedvelt nyaralóhellyé az egykori magyar arisztokrácia számára. Abbáziába szívesen várják a nyaralókat és a turistákat ma is.  Rengeteg Hotel található itt, például a Kvarner Hotel, ami 4 csillagos, tökéletes panorámával rendelkezik, mivel közvetlenül a tenger partján található. Nagyon sok épületéhez nemesi származású magyar családok története fűződik. Itt élt Markusovszky Lajos 1848-49-es tábori főorvos. Utolsó lakhelyét, a Bellevue szálloda falán emléktábla őrzi. A szerelmesek pavilonja közvetlen a Kvarner Hotel mellett található. A legenda szerint az ott lévő hegedűs szobor őrzi annak az embernek az emlékét, aki kijárt oda hegedülni. A szerelmes párok a hegedűszóra táncoltak a pavilonban. Hosszú sétát tettünk a patinás épületek, és a hűs fák árnyékában a tengerparton. Megcsodáltuk az elénk táruló tenger páratlan látványát. Séta közben megálltunk, és egy helyi fagyizóban vettünk búcsút a tengertől. Útnak indultunk utolsó szállásunkra Samoborba. Már jól esett mindenkinek a vacsora, hamarosan álomba merült a csapat.

5.nap

Reggel nagyon korán keltünk. Reggeli után magyar emlékek után kutatva Zágrábba mentünk, Horvátország fővárosába. Az itt található Szent István-székesegyházban őrzik Szent László palástját. Szent László 1077-től volt Magyarország királya, 1091-től haláláig pedig horvát király is volt. Sajnos a katedrálisba nem tudtunk bemenni, az épület felújítás alatt áll. A templom előtti téren magasodik a Szentháromság szobor. Itt készítettünk csoportképet, háttérben a dómmal.  A főváros legnagyobb tere a Jellasics bán tér. Útban a tér felé megálltunk a „Zágráb makett”, Zágráb térképének kicsinyített mása körül. Elsétáltunk Zágráb főterére. A téren megnéztük Jellasics bán szobrát, melyet 1866-ban állítottak fel. Eredetileg kardjával Magyarország felé sújtott, de ma Belgrád felé mutat. Utunk Varasdon, Horvátország egykori fővárosán vezetett át, ahol buszos városnézést tettünk. Utolsó állomásunk Csáktornya, ahol megnéztük a Zrínyi várat. A vármúzeumban megnéztük a Zrínyi családról szóló kiállítást. Csáktornya vára a 13. században épült, és a 16. században már a nagy múltú Zrínyi család tulajdona, a család birtokainak igazgatását ebből a várból irányították. A váron belül megnéztünk egy érdekes cserépszobor kiállítást is, és egy modernkori tárlatnak is helyet adott a múzeum. Nagyon tartalmas kirándulásnak lehettünk részesei. Rengeteg élménnyel feltöltődve indultunk haza. 

Ez a kirándulás nagyon jó lehetőséget adott a három hetedik osztály tanulóinak, hogy megismerhették a mai határainktól délre, a szomszédos Szlovéniában, a Muravidék magyar vonatkozású emlékhelyeit, és felfedezhették az egykori tengerpartunk emlékeit Horvátországban. Nem utolsó sorban összekovácsolta őket a sok közös élmény, amit az öt nap során szereztek. A Délvidéken töltött napok felejthetetlen emlékével tértek haza a Hatvani Szent István Sportiskolai Általános Iskola hetedikes tanulói és tanárai.

Előkészítő óra

Az utazás előtti időszakban, 2023. április 12-én előkészítő órát tartottunk iskolánk könyvtárában, melynek vendég előadója Balogh Zoltán, iskolánk történelem-földrajz szakos tanára volt. Célul tűzte ki a Muravidék, Szlavónia és a tengermellék néprajzi és kulturális örökségének bemutatását. Interaktív táblán kivetített térképek segítségével megismertette az utazó diákokkal a határkijelölés folyamatának érdekes momentumait, az ott élő magyarság létszámát, a jelenlegi etnikai összetételét, az államhatáron kívüli elhelyezkedés történelmi okait. Érdeklődéssel hallgatták hetedikeseink, amikor beszélt nemzetünk múltjáról és jelenéről a mai határainktól délre, a magyar tengermelléken, amikor még volt tengerünk Horvátországban, tengerpartunk az Adrián. A diákok előzetes feladatként kutatómunkát végeztek, és az eddigi irodalmi, földrajzi és történelmi tanulmányaik témakörei, és a kirándulásunk során megismerni kívánt ismeretek között kapcsolódási pontokat kerestek. Munkájuk eredményeit prezentáció formájában mutatták be. Végül megbeszéltük utazásunk részletes programját.

Az előkészítő foglalkozások második állomása a szülői tájékoztatás volt, ahol a kiutazás részleteivel ismerkedhettek meg a szülők.

Értékelő óra

A hazaérkezésünk után, 2023. május 10-én, értékelő órát tartottunk iskolánk könyvtárában. A kirándulás egy-egy napjáról készült képek segítségével felidéztük azokat az ismereteket, amelyekkel az út során gazdagodtunk. A meglátogatott települések magyarságáról szerzett tapasztalatokat megosztottuk egymással. A kirándulás minden napjáról írásos úti beszámolót készítettek a diákok. Nagyon jó hangulatban idéztük föl az utazás pillanatait. Örömmel töltött el minket, hogy ismét átélhettük az élményeinket a képek által. 
Végül 14 kérdésből álló kiértékelő kérdőívet töltöttek ki digitálisan az utazásban résztvevők Forms test formájában.
Melyik program tetszett neked a legjobban, és miért?
Néhány jellemző válasz:
„Mikor lementünk a tengerhez, mert még soha nem voltam a tengernél.”
„Amikor a tengerparton voltunk, mert szép látvány volt.”
„A Horvát tengerpart, mert nagyon szép volt a látvány.”
„A városnézések tetszettek a legjobban, mert megismerhettem, hogy más országokban milyenek. Mindegyik tetszett.”

Határtalanul! Témanap

2023. június 2-án, a Nemzeti Összetartozás napja alkalmából Témanapot szervezetünk a nemzeti összetartozás témájában. A 2 órában színvonalas iskolai műsort tekintett meg az iskola minden tanulója a 6. évfolyamos tanulók előadásában iskolánk rendezvényudvarán.
A nap további részében a Határtalanul! program keretén belül a Szlovéniai és Horvátországi utazás során átélt élményeket, emlékeket, látványosságokat, legendákat osztottuk meg az iskolánk minden osztályával. Az utunk során készült képekből, videókból, az utazó diákokkal az utazás során készített riportokból kisfilmet készítettünk. A YouTube videót elérhetővé tettük az osztályok számára iskolánk honlapján. A filmet minden osztály diákja osztályfőnökével, osztálykeretben tekintette meg.
Diákjaink számára helyi Határtalanul! vetélkedőt szerveztünk. .Az alsó tagozatos osztályoknak a látottak alapján csoportokban puzzle-t kellet kirakni. A felső tagozatos diákok 14 kérdésből álló totót töltöttek ki. A legjobbakat jutalmaztuk.

Major Istvánné
projektvezető